Olyan vagyok, mint a láng, amiből tűz csiholódik, mint a virág, mely kibimbózik,
A madár, ki repülni tanul, lassan de biztosan - a levegőben dalol,
Egy újszülött állat, ki szemét nyitogatja,
Mint egy láng, ki most nyílik ki, nagyra...
Megmutatnám, mi bennem van, de nem merem,
Hisz bennem él, és rettegek,
Megmutatni vágyom, kinyitnám világosságom
Látnád, milyen vagyok, s elfordulnál, hisz' túl rusnya vagyok.
Virág, virág, elhull - de ne bánd
A szerelem könnyes, és mégis, mosollyal jár,
Kinyitsz felé, bízol benne,
De a cérna elszakad, s lehull a leple
Látod, merre visz utad, a tűz sosem
Nem hűl ki benned a láng, ez éltet,
Szeretlek, s nem érted
Menj haza, kérlek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése