Miért játszod el, hogy szeretsz?
Hamis mosoly ez - sose feledd.
Ha elmúlik a nyár, nem kellek,
Eldobsz, levetsz, mint egy pólót,
A szennyesbe vetsz.
Szeretni kéne? Inkább felejteni?
Szennyesbe vetve sírni, ordítani?
Lélek nélkül, tengetni a végtelennek tűnő napokat
Hisz ömmagam otthagytam. A szekrény alatt.
Keresd, kutasd. Nem találod?
Valószínű, hiszen nem is látod.
Fekete? Fehér? Piros? Kék?
Egyik sem. Színtelen. Mint én.
Próbálod, talán elengedni,
De nem megy, nem fogod elfelejteni
Benned él minden apró rezdülése,
Az arca, a mosolya, a nevetése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése