C-Z

Nem is tudom, homályos. Képtelen vagyok megmagyarázni mit érzek irántad. Gyűlölet? Vonzódás? Undor? Egyszer fekete vagy, máskor fehér. Végtelen flegma, rettentő aranyos. Egyáltalán nem ismerlek, a gizdák körében nem vagy népszerű, beképzeltnek és kuláknak tartanak. Nem hiszem, hogy bármi lesz ebből .Valaha. De ki tudja, ez olyan. Te biztos jobban tudod milyen érzés szeretni, én szerintem sose voltam még szerelmes. Maximum, ha egy szendvicsbe bele lehet szeretni, vagy egy kajába, akkor. Hülyének néztek, mert pizzát ettem, mikor  se a sajtot, se a húst nem nagyon eszem. Nem tehetek róla, bocsánat. Megint elkalandoztam. 

Látod? Lekötsz, rád gondolok, közben mégse. Valószínűleg, az érzésbe vagyok szerelmes, hogy felvillant az a halvány reménysugár, hogy valaki törődik velem. Szerintem két barátnőmnél is, az egyik holnap szakít a fiúval, a másik egész jól hitegeti magát, hogy szerelmes, mikor az újfajtát is ly-.vel írja. Mindegy, lekopogom, nehogy karma legyen. Nem akarok tovább szopni, eléggé megkaptam már az élettől. 

Olyannak érzem magam néha mint egy életunt, kövér 50-es. Azért iszok, hogy felejtsek, és önmagam legyek, - najó ez nem egyezik, mert általában félek az lenni. Robbanok, ha olyankor szólnak hozzám. Képes lennék 900 kilóméteres körzetben robbanni, ha hagynának,  ha hagynám magam. De nem hagyom. Kitartóan ütöm a zsákot és próbálok minden egyes könnycseppel közelebb kerülni ahhoz, hogy elérjem a lelki egyensúlyt. Vagymi a faszomot. Szenvedek, ég, fáj, grimaszolok, sírok, kaparom a bőröm, hogy ne belül fájjon, hátha sikerül. Bízom benne, hogy egyszer menni fog, és kijön belőlem és elfolyik  a csatornán az óceán felé , ami mindenki bánatát tartogatja. Szomorú, és idétlen, hogy azért vagdosod magad mert depressziós vagy, csicska vagy és szánalmas, magamutogató, hogy mennyire szenvedsz. Ha annyira fájna, nem csinálnád. 

Nem tudhatod, semmit sem tudsz rókam. Azt főleg, hogy mit miért csinálok. Segítek a másiknak, mert az élettől vissza fogom kapni. Nem mondom el a véleményem, lehet hazugnak nevezni, álszentnek, kétszínűnek - de miért lenne jó, ha minden második emberre rámondanánk, hogy gyűlöjük? Van értelme, hogy még nagyobb hurrikánt kavarjunk, mikor lerakjuk a lábunk a földre, vagy elég az a felszálló pormennyiség, amit egy óvatos lépéssel okozunk? Elég, ígyis történik minden. Mindenkiben látom a jót, hirtelen változik a véleményem róluk. Tulajdonságok, melyeket szeretek, és melyektől hányingerem lesz. Hogy baszottul őszinte vagy, de remek színész is. Hogy nem tudom eldönteni, most azért vagy ilyen mert kötelesség, vagy legbelül vagy ilyen.

Én is ilyen vagoyk, ezért nem mondok semmit. Egyik pillanatban vidám, aztán szar kedvem lesz. Ezért hívnak hangulatváltozósnak. Aztán mérges, aagresszív, szétverlek. Majd a nyakadba borulok, és követelem hogy ölelj vissza. Így működök.

Gondolatlanul cselekszem, fel nem mérve a következményeket, majd utólag próbálom helyretenni hibáimat. De van néhány olyan zokni, amit nem érdemes megfoltozni, ugye? Vannak olyan dolgok, amiket hagyni kell . Mint a lány, akit szerettél. Szerettünk, csak te kicsit másképp. Például ő. Néhány dolgot el kéne, kell engednünk, hogy egy új dolog jöhessen a képbe.

Csak ragaszkodunk a megszokotthoz. Az kényelmes, nem lépünk ki a konfortónából. Hiszen semmi értelme. Nem lényeges, mit csinálunk , Isten úgyis megbocsá

Ha létezik. Azt se tudom mit akartam ezzel mondani, csak írni akartam. Döntésképtelen vagyok, majd meglátjuk, mi lesz. Én csak azért áldozok kecskét - haha, sose ölnék, főleg nem állatot, ismétlem, nem azért van - hogy vége legyen. Ki akarok jönni az erdőből és közvetlenül érezni a forró fényt a bőrömön. És boldog lenni, megtalálni önmagam. 

Hiszen úgyis sikerül. Minden sikerül.