helyzetjelentés

Jó rég jelentkeztem már, de elég zsúfolt volt a nyaram. Just kidding, sorozatot néztem, találkoztam barátokkal, főztem és főállásban híztam, mert lusta dög vagyok és nem mozgok. Meglátszik, de végre kezdem elfogadni magam, és aki bármi rossz szót tesz a súlyomra úgy pofán törlöm, hogy nem lesz alkalma még egyszer bármit mondani.. Kicsit agresszív vagyok, de mindjárt megmagyarázom. Az úgy volt, hogy a kórussal körbepisiltem fele Európát, mókusörsöt alakítottunk - hehe- ruhástul fürödtem a tengerbe, végigéltem egy olyan felnőttes dolgot, amilyenbe még sosem volt részem - ez is az élet rendje, gondolom én. 

A francia útról folyamatban van egy vlog, ami nem tudom mikor kerül föl az internetre, hogy bármikor és bármeddig elérhető legyen a világ minden pontján, de ez inkább travel diary, bár nem vagyok benne biztos. Ezekkel a fogalmakkal nem vagyok még teljesen képben, de ígérem, majd tájékozódok mindenről! :) 

Franciaország gyönyörű a maga kis hangulatos - cute - kisvárosaival, a nyelv továbbra se jön be, a korombeli srácok se- na nem mintha nézhettem volna őket.. Rengeteg emlék kötődik az egy héthez. hálás vagyok a sorsnak, hogy így hozta, hogy lehetőségem volt elmenni erre az útra.

ÉSSSS ugye mindannyian tudjuk, hogy félig megvakultam, mire megértem a 17. életévemet, szóval az úúgy volt, hogy... Halfőzőn itt voltak Barniék - hát, ez egy kellemetlen eset. Nem nevezném kifejezetten rossznak, csak nem olyan boldog memory, amire úgy gondolsz vissza, hogy átélnéd mégegyszer. Kínos volt, szerintem ez lesz az utosló alkalom, mikor én hívom őket, nekem nincs kedvem azt nézni, hogy amikor elviszem őket a baráti társaságomba, egész végig messengerezik, mert a focimeccse eredménye jobban érdekli, mint én. Ok, megértem, van egy fontossági sorrend.. Amiben valószínűséggel én az utolsó helyen állok - de nevermind, túlélem. 

Ha úgy nézzük ez a nyár nem volt olyan pihenős, laza, mint az előzőek, heti 3 alkalommal emberek közé kellett mennem - de nem barátok, ahol akármilyen trágya kinézettel is szeretnek - hanem a Türrbe, kreszre. Unalmas, felesleges. Minek vannak szabályok, ha azután, hogy átmegyek a vezetésen, úgyse tartom be? Senki nem tartja be.. Akkor van elsőbbségem, ha meg adják, és áááá. Mindegy, ezt sose fogom megérteni, szerintem. Persze, nem közlekedhet mindenki úgy, ahogy akar, de ah. Na igen, és a 08.08. az elejétől kezdve egy nagyon jeles napnak számított - nem, nem férjez megyek, ugyan kérlek - hanem az a bizonyos hatalmas lépés a jogsi megszerzéséhez.. Azért, amilyen feledékeny vagyok, kifelejtem az elsősegélyt, hát az egy vicc.  A legnehezebb az egészben az, hogy rá kell venned magad hányás, ájulás és egyéb mellékhatások nélkül, hogy belefújj egy élettelen, műanyag, fél ember bábu orrába, amibe valószínűen már olyan tízezren belefújtak. De ott a géz darab! - monda édesanyám. A gézdarab lyukas, azon ugyanúgy átmennek a molekulák, baktériumok, meg mia jó istenek. 

Visszatérve a nagy napra, megbuktam. 2 Pont kellett volna, és benne vagyok a 90%-ban, de nem jött össze, szóval mehetek megint, szeptember ötödikén. Egy retkes hónapig ismételgethetem, tanulhatom ezt a tetves ... megnyugodtam..Szóval, Noel Fisher születési dátumát rávágom azonnal, de ilyenről életembe nem hallottam még, hogy mennyire lóghat ki a csomagtartóból a rakomány, vagy mi a rákom.. szóval kárba ment 4600 forintom és jelentem alássan, jövőre szintén spórolnom kell, mivel... szó szerint  nincs pénzem. De ezt nem azért mondom, hogy azért nem megyek valahova (inni) mert nincs pénzem, hanem pár 20 és 10 forintoson kívül SEMMI nincs.. Szar érzés leégve lenni. Ilyen napról napra élni, szerencse, hogy az eltartásom míg anyáék állják ........ 

Kevesebb mint egy hónap a suli, és végzős leszek, és omágád, olyan hihetetlen. JAAAA meglett a nyelvvizsgám, csisszre de meglett! :) Most a legstresszesebb az életembe a kresz, meg ezek a dolgok, aztán a veztés.....és az érettségi..... Olyan kis finoman hangzik a végzős év. Leadom az énekfaktot- nagy szívfájdalmamra, és ráhajtok a németre, mert számoltam kicsit - igen, a 400 matekpédám is készen van ;) - és úgy jövök ki a legtöbb ponttal, ha németből emeltt érettségit csinálok, ami egy B2 nyelvvizsgánál nehezebb, de +50 pont jár érte, ha sikeres vagyok. És reméljük, ott sikeres leszek... Kezdek egyre jobban elbizonytalanodni, ez is egy szívmelengető érzés, olyan tök homyálban lenni, hogy mit akarok és mit nem..Legszívesebben elhúznék dolgozni külföldre, ha felvesznek, ha nem, nem akarok itt maradni és tanulni, tanulni, még vagy négy évig. Meg utazni, elmenni Oroszországba, meg mittomén hova, bejárni a világot, emberekkel találkozni, és teljesíteni a bakancslista könyvem háromnegyedét....Ha már összeírtam a terveim, megis kéne valósítani, és nem 60 éves koromban visszanézni és nyafogni, hogy fáj a hátam, és már sose fogok tudni búvárkodni mert nemtudok mozgni se... Szóval igen, most megyek összepakolok, holnap megyünk pestre, csináljuk a lakást, meg vásárlunk - juhuu - és ömm.. aztánmég pár hét, osztálykirándulás, aztán helószia kis hetedikesek, a végzősök itt vannak, rettegjetek! <3