2017. december 30., szombat

#1230

Olyan vagyok mint a cigi a reggeli kávéd mellé,
Mint a tej a teádba,
Mint a kávéfolt az asztalterítődön,
Összetartozunk, mint a vodka és a vadmálna,
Vagy mint a tequila és a citrom.
Kár, hogy te világéletedben fahéj-naranccsal ittad,
én a só-citromot preferálom,
Mégis, same, gleich,
Több nyelven nem tudom kimondani,
Félek, az vagy, akit mindig is kerestem.
Még nagyobb rémálmom, hogy
Nem én leszek, aki mellett te
Egy szombat este után
Vasárnap délben
Iszonyú másnaposan,
Ébredni akarsz.
Előző életünkben biztos ismertük egymást,
És mégis képes volt
Egyetlen egy, talán rosszul is megfogalmazott mondat
Boldogságunk utába állni.
Most pedig olyan kínos vagyok neked
Mint a 2011-ben írt facebook posztok,
Amint megpillantasz az utcán,
Hirtelen a másik irányba fordulsz,
Végülis,
Szerintem is fontos
A melletted lévő omladozó szürke ház
Penészes falait vizsgálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése