Kikészít.
Ötletem sincs, még is, mindenki elvárja, hogy tudjam, mi legyen. De hiába a könnyek, az összetépett papírok, a lemondott ajánlatok- még mindig nem tudom.
Az egész társadalom nyomására, döntök valamit.
És legbelül, az összes porcikám megkérdőjelezi, hogy biztos ezt akarom-e. Én erre csak a fejem rázom.
Nem tudom mit akarok.
Én lennék a legboldogabb a bolygón, ha már arra, legalább csak arra rájönnék, hogy mi az a dolog, amit szeretek. Mit szeretek csinálni? Hiszen szerintem egész életemben csináltam mindent, de mert "kötelezettségek".
Menj el ide, tetszeni fog. Próbáld ki azt, lehet jó leszel benne. Csináld azt, biztos segít.
Szavak, amit azért mondunk, hogy a másiknak olyan érzése legyen, hogy van biztos pont .
Pedig el vagyok veszve.
Ha az élet egy labirintus, akkor én a kijárattól legtávolabbi sarokba ragadtam, és mint az összes(?) játéknál, próbálok menni, de hiába nyomod a billentyűt, egy helyben sétálok.
Én, a bábu, amit mások kívánsága és akarata mozgat.
Elegem van abból, hogy mások akaratait élem. Már nem megy tovább. De elnézést nem fogok kérni, hogy olyan dolgat teszek, amik engem szolgálnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése