godlob

Megmagyaráznám,
de képtelen vagyok,
olyan ez mint az atomfizika,
tudom, hogy létezik,
de sosem ültem olyan figyelemmel
fizika órán,
mint ahogy most veled szemben ülök,
Minden szavad lesem, csak úgy
potyognak szádból
mindent tudni akarok,
mi volt a legjobb, amit ettél,
mit láttál;
a mondatok pörögnek,
mint a homokórában a homok,
- azt is úgy szerettem nézni -
hangszálad nem rezdül,
de én;
szokatlan a csönd,
összezavarodom, nem tudom,
mit kéne
-a társadalom elvárása szerint?-
éreznem. Mondanom.
Aztán megértem.
az egész,
Mint egy hatalmas függöny az ablak előtt.
amit váratlan letépsz,
a hirtelen fény bánja szemem,
és rámosolygok a kinti tájra;
Itthon vagyok.