Nem vagyok jól.
A kedvenc embereimmel beszélek,
olyat csinálok, amitől jó kedvem kéne, hogy legyen,
És mégis, mindezek után,
Sírva ülök a kormány mögött,
És könnyeim fátyolán keresztül próbálok az útra koncentrálni.
Nem tehetek róla,
hiányzik, hogy biztonságban érezzem magam,
Hogy valaki mellettem legyen,
És tudom, hogy meg tudom csinálni egyedül is,
De egyszerűen nem megy.
Nem adom fel,
De belefáradtam.
A harc hosszú volt,
de kicsit, megpihenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése