Felfedezések és egy átlagos szerda

Fog a farmerom. 

Nem normális dolog, szerintem sem, hogy a nadrágomba törlöm a kezem, de ha nincs se késztörlő, se kézszárító, nem tudok dönteni, hogy melyik jobb: beletörölni a kék gatyámba a kezem vagy hagyni hogy magától megszárad. De általában mindig az elsőt választom, kézpacnikkal a gatyámon jövök ki a mosdóból, és nem néznek hülyének. Ááá, nem. És ma felfedeztem a tényt: hogy az új kék gatyám megfogta a vizes kezem. Nagyba' ülök fizika órán, bambulok kifele a fejemből - tudniilik, fizikus lányaként sem sokat konyítok a tantárgyhoz - és felfedeztem, hogy kék a kezem. Mutatom Vivinek, erre elkezdjük a kezemet nézni - először arra gondoltunk, hogy fázok. De ennyire? Akkor jött az, hogy grafit, és végül - éneken - Olga (drága) jóvoltból kiderült, hogy a farmerom fog. 

Korcso...Kopasz?! 

Tesitanár, tavaly földrajztanárom volt. Ma nulladik első órában korizni voltunk - mármint, csak mi, a nem sportos lányok - és több dolgot is felfedeztem. Az első az, hogy full életlen a korim, alig tudtam előre menni, nem is csúszott, a második: hogy béna volt a jég. Recés, gödröcskés volt és belefagytak a még lehulló falevelek. A harmadik, hogy hátra jobban tudok menni, mint előre, és végig hátrafele mentem és nem egyszer estem - seggre és hátra is. A második esetben úgy szakadtam a nevetéstől, hogy 2 percig a pálya közepén fetrengtem, míg a többiek próbáltak felhúzni. Néha lehet fel kéne venni videóra az életem. :D

Reggel álmosan keltem és vacogva az álmomtól - olyan hülyeség volt, és most kezdek - 14 éves fejjel - félni a haláltól. Megreggeliztem, fogatmostam estébé és elindultam az iskolába. A lámpáknál rámköszönt egy ismeretlen csávesz, én meg rekedt hangon visszaköszöntem neki - három haverjával volt, nem nézhettek hülyének, ááááá. A hídnál Zsófival mentem le, és jéé, köszönt a pasim. OMFG tök meglepett. Aztán a csajok utánamordítottak, hogy álljak má' meg, és - mivel én felvoltam pörögve, ők meg hulla álmosak voltak - elkezdtem dumálni. Mikor megfordultam Zsó-hoz, és beledobtam a korcsolyám a kosarába - és némi rossz gondolatok mellett mosolyogva ráköszöntem Bogira, aki eddig beteg volt. Leérve a koripályához vártuk Kopaszt és diderektünk mígnem drágalátos Nadin(ó) meg nem unta, és be nem ment. Akkor megérkezett a tanárúr, csodás női kocsival, és bementünk, hátha felmelegszünk. De nem. Mindenki rekordidő alatt átvette a bérelt vagy saját koriját, és irány a jég. Jó kis társaság voltunk. Volt, aki tudott korizni, az megtanította azt, aki kevésbé tudott, és nekem olyan jó érzés volt. Nem tudom miért, de olyan boldog voltam (:. Aztán a második takarásom után Nadin kijelentette, hogy elcserélne az osztályából egy emberre, nekem meg dagadt a mellem a büszkeségtől. Full jól esett, hogy legalább a másik osztályból szeret valaki, ha már a "saját gyerekeim" nem. Mikor visszaértünk a suliba, az anyától kapott pénzen vettem egy csokis-vaníliás csigát, amit nem különösebb szeretettel ettem meg. Azt hittem, kakaós-csiga, és nem vaníliás. :( Angolon bátran elfogyasztottam a reggelim (?) míg a tanárral beszélgettünk az angolversenyről és minden egyébről. Az óra folyamán Luca kapott egy 5-öst, és meg is érdemelte, sőt, még jól is jött neki a sok karó után, szóval büszke vagyok rá! Angol után keringőztünk egyet a folyósón Viviel - vagyis oda vissza megtettük az utat párszor, mert mindig a teremben hagytunk valamit - és mikor becsöngettek, és megjelent a föcitanár, a Máté drága épp dobolt a folyosón lévő asztalon - Réti kijelentette, hogy amint beértünk a terembe, írunk. Mindenki megvető és dühös pillantást szórt - kedves - osztálytársunkra, és becsörtettünk a terembe. De hülyeség lett volna dogát írni, mikor épp hogy csak belekezdtünk a holdba. A föcit végigjegyzeteltem, néhány kis kacajjal, majd a régi, fos teremben infóztunk. Kiderült, hogy hülye vagyok az informatikához - mint ahogy minden máshoz is - mert egy rohadt  HOL.VAN függvényt sem tudok megcsinálni, és még egy INDEX-et sem. Fizika, juhé. Becsöngetés után Dorina és Hori mindenkire ráparancsolt, hogy kuss és üljön le a helyére, hacsak nem akarunk felelni, és - szerencsére - mindenki meg is tette amit "kértek". Ének előtt Benyónak próbáltam a fejébe verni a népdalstílusokat, hátha kihoz egy 3-ast a feleléséből, elég jó sikerrel.:) 

Ének után kurvagyorsan menzára mentünk, belapátoltuk az ehető (?) kaját, visszanyargaltunk a suliba a táskánkért, és mindenki ment a dolgára. A kultúrpalotánál találkoztam Ropival, alias Hella, és együtt jöttünk haza a házukig. Onnan egyedül folytattam utam, és hazaértem, begyújtottam és nekiálltam tanulni. Szerencsére éneken megcsináltam az angolházit, így itthonra csak  a matek és a német házi maradt, plusz a német első leckétől utolsóig szó szerint megtanulása, hogy holnap már ne kelljen anynir baszakodnom vele. (pénteken TZ)

Most már (elvileg) mindent megtanultam, tehát (elvileg) ideülhetek a géphez. De fogadjunk, hogy anya két perc múlva beront, hogy már három órája itt csücsülök, tehát ne kockuljak tovább.
Szép az élet, mi? No, sebaj. Majd jelentkezem (talán) a héten.
Puszi:*