Már megint, az a mély, hívogató szakadék előttem. az üvegcserepeim benne vannak; fejest kéne ugranom, hogy megleljem őket, de tétovázok. Mindegy. Senki se jön, hogy megmentsen.
***
***
Keresem őket, és nem fogom feladni. Akármennyire küzdesz is érte, hogy megálljak - nem fogok megfordulni. A múlt része vagy, nem szeretném, ha a jelenembe és a jövőmbe is belerondítanál. Olyat keresek, aki el tud fogadni olyannak, amilyen vagyok, és nem folyton a rosszat látja bennem, mint te.
***
Hiába futsz a baj elől, az úgyis utolér. Hiába akarsz elrejtőzni, megtalál. Hiába akarsz bármit is tenni, ott lesz, besötétíti az amúgy is fekete napjaidat. Csak egy megoldás van. Jól tudod, mi az.
***
Néha egyszerű lenne, ha megálna a vég. Nem történne semmi, egyszerűen csak.. léteznénk.
***
***
Egy idő után belefáradsz, hogy állandóan küzdj a fádalom ellen. Hagyod, hogy leterítsen és könyörögsz, hogy vessen véget. Mindennek. Meg akarsz halni, el akarsz pusztulni. Senkinek nem hiányoznál...
***
Egy pillantás rá, egy kihúzott fiók. Egy folyó csap, egy üres, sivár fürdőszoba. Egyetlen egy vágás, rengeteg vér. Egy élet, mely most véget ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése