remegő kézzel

Agyő, kedveseim!

A hetem röviden összefoglalva változtatos volt. Hétfőn első órában biszo TZ-ket kaptunk ki, de a hasam már akkor görcsben állt attól, hogy németből dogát írunk, így különösebben nem igzattam magam a 3-as miatt. Se a félévi hármas nem szomorított el. Erre egyszerű a magyarázat - nem érdekel. Van olyan rész/téma a biológiában, amire képes lennék odafigyelni/megtanulni, ha akarnám, de lusta énem és az, akinek fontosabbak az idegennyelvek az éppenhogycsak átnézi témazáró előtt. Ezért 3-as leszek félévkor. Kicsit gáznak éreztem, hogy egyedül vagyok a biosz 3-assal, minenki más megkapta a négyest, és rátett egy lapáttal, hogy ez a köcsög biosztanár utál engem azért, mert nem szándékozom a "szent" biológia tantárgyával továbbtanulni. Sőt, egyáltalán, semmit nem akarok vele! 

Németen (hále-húja) mégsem írtnuk, mert drága-drága Passné azt mondta, hogy nem biztos benne, hogy tisztában vagyunk a "wie gefällt/wie gefällen" -es résszel. Tehát, ezt kikerültem. Nem mentem atlétikára, mivel Zolival és az unokatesójával, akit nem igazán ismerek korizni mentünk. Elég jó volt, de nagyon brutálisan elfáradtam tőle. A következő napokban szerinetem semmi említésre méltó nem történt, mivel nem ugrik be semmi és ebből arra következtettem, hogy nem volt semmi olyan, ami megragadt volna és fontos szerepet játszott az életemben. Mindössze annyi, hogy brutálisan megy a láv egy elbaszott+buzi+helyes+idióta+seggfej+himringyó+köcsög+bunkó+beképzelt egyed felé. Csak hát sajnos, ez mindössze egyoldalú vonzalom. Nem akarom szeretni, bassza meg. Miért is szeretne viszont?! 

Aztán ma matekból írtunk, ami borzalmasra sikerült, németből, ami szerintem egész jóra, és első órában az angol versenyt próbáltuk megoldani, egész kevés sikerrel. Délután atlétikára mentem, hát az valami fergeteges volt! Röpiztünk, és eltekintve attól, hogy a kezem remeg, és alig bírok írni és tiszta véraláfutásos, rettentő sokat röhögtem és olyan jó volt. Óriásiakat ütök. Nagyon-nagyon nagyokat. 

Vasárnap megyünk Antigonét nézni Pécsre, színházba. Már most várom, hogy egy egész délutánt eltölthessek a nyomorék és kedvelt (???) osztálytársaimmal. Elnézést a rövid bejegyzésért, de.. most, nincs igazán kedvem írni. Se ezt, se mást.

A helyesírási hibákért és az elgépelésekért nem vállalok felelősséget, nagyon brutálisan remeg a kezem!