Remélem jólt telt a hetetek, nekem végül is csak enyhén volt katasztrofális. Kezdem azzal, hogy hétfőn bioszból írtunk, reggel, első órában, a második emelet legborzasztóbb termében. Szeritnem a keringésen kívül mindent tudtam, de köszönöm Bence, tudom, hogy egy balfasz vagyok, nem kell rátenned még egy lapáttal, hogy "Orsi, a krokodil keringését elrontottad". Aztán matek volt, ami mostanában valahogy messze áll tőlem, képtelen vagyok a fejembe verni a definíciókat, és az természetes, hogy nem számít, hogy alkalmazni tudom őket. Kikaptam azt a csodás, 3-as dogát, aztán ez a fergeteges ésszel megádott tanár közli velünk, hogy holnap is írunk belőle. Mármint, matekból. De most kivételesen nem lesznek definíciók. Király. Aztán, déltután csak úgy "menjünk el, hogy kipróbáljuk" alapból elmentem Molnár Péter által tartott röplabda edzésre, amit jóindulattal még lehet röplabdának nevezni, de edzésnek már biztos hogy nem. Kedden megírtam azt a kibebaszott jól sikerült matekdogát. Remélem, érezted, hogy irónia. Kurvaszarul sikerült. Na és miért? Miért, nyuszi? Természetesen azért, mert elaludtam doga közben. Bambultam a tábla alját, mikor az második feladaton agyaltam és egyszerűen csak... arra ébredtem fel, hogy a tanár azt mondta, hogy hamarosan beszedi. Mondom jólvan, nem gáz. Összecsaptam a feladatokat, természetes, hogy az utolsót éppenhogycsak felrajzolni tudtam. Örültem neki, mint a szar. Hetedik órára váró (?) szünetben megérkezett a várva várt pizza és a tanárnő a kevésbé várt félévi osztályzatokkal. Nem dicsekednék vele, ha nem probléma, full béna lett. Tudjátok mi a legjobb érzés? Mikor bénább vagy bármiből mint a másik, és ezt még az orrod alá is dörgöli? Úgy, hogy kinevet és lebalfaszoz? Az a legfelemelőbb érzés. Egyszerűen fantörpikus. Szerdán korizni mentünk és egyedül az vigasztalt, hogy .. igazából nem, semmi nem vigasztal. Csak most már jó lenne azt mondani, hogy "azért vagyok boldog mert.." De sajnos ilyen nem lesz/volt/van, és a közeljövőben nincs is láthatáron ez a boldogság. Egyesek szerint, mert én -figyelitek, megint ÉN vagyok a hibás- nem tudok feloldódni, nem tudok megnyílni a világ felé. Cica, ezt te rohadt könnyen mondod úgy, hogy nem is ismersz, csak azt látod belőlem, akit te látni akarsz, szóval, így TE végképp nem fogsz megismerni. Korizás után angol, tütű, semmi extra. A tanár rádöbbentett engem vagy 8527854269-szerre ebben az évben, hogy egy cseppet sem tudok angolul, de ő elvárja, hogy mi beszéljünk, hisz' elvileg az összes (egy-kettő-három kivételével) igeidőt ismerjük. Igen. Igaza van, ha jól begyakorlom, aztán természetesen tudom használni. De ha nem használom, elszáll a fejemből, bassza meg, hogy várja el ez a kibaszott világ hogy mindenből ötös legyek?! Mikor folyamatos terhelés alatt van az agyam 0-24-ben vagy tanulok vagy alszok és ennyi. A szabadidőnek már év elején búcsút mondtam, és annak örülök, ha egy héten egy könyvet ki tudok olvasni a rengeteg tanulás mellett. Pöppet idegesítő és fárasztó. Kétlem, hogy bármelyik "nagykutya" tudna így élni. Csütörtökön az egyedüli felvidító dolog Bianka volt, aki a legrégebbóta ismer, és neki tényleg ki tudom adni az igazi orsit, mert ő az aki 2008 óta beszél velem, és ő az aki tényleg, de szerintem tényleg ismer. Nem azt mondom, hogy nincsenek előtte titkaim (naná, hogy vannak, több is mint gondolná) de neki bármiről beszámolhatok és ezt imádom. Félreértés ne essék, nem a legjobb barátnő kategória. Hanem Bia olyan ember, akinek egyszerűen...vagy megnyílsz vagy nem beszélgetsz vele. :) Pénteken, hát, vagyis ma. Leesett az első hó idén. Király, visszahozza a téli, karácsonyi hangulatomat, amire pedig nem igazán vágyom. Köszi. Hazafele már teljesen zuhogott, és csodák csodájára nem ázott be a bakancsom. A következő karácsonyi-szülinapi-névnapi-húsvéti ajándékra egy fekete, igazi martens bakancsot fogok kérni. Amit számításaim szerint egy öt-hat év múlva a lábamon is tudhatok. Atlétika után anyával elszáguldoztunk a family centerbe ruhát nézni, mivel eléggé kifogytam a fekete fölsőkből. Hogy is mondjam.. Szóval, kinőttem, kihíztam, és nem tudom, elszublimáltak a felsőim. De azért kaptam szám szerint 3 fekete fölsőt :'3. És két téglavörös (♥) melegítőt, mivel itthonra anya egyik az ő gyerekkorából megmaradt, szétszakadt piros, alig melegítőnek nevezett nadrágot hordtam.
Más téma. Meg van az új blogger nevem. Nem árulok el részleteket, eddig csak 2 fb csoportba írtam be, és mind a kettő csoport tagjaitól pozitív visszajelzést kaptam, ja igen, és néhány "fura" jelzőt is, de az nem lényeg. OR a monogramm. És király. Ne aggódjatok, ez a blog megmarad, mindössze majd.. na, megoldom. Szerintem nem fogok új fiókot létrehozni, hanem hivatalosan is bezárom blogjaim, és átnevezem. Mondjuk, akikkel jóban votlam, azok tudni fogják, hogy én vagyok, legalábbis szerintem:)
Más téma. Dagadt vagyok. Undorító. Kezdjük a fejemmel. A hajam körülbelül 2 szál, a szemem kerek, akár a kínaiaké, a számat szeretem egyedül. A fogaimat meg az orrom már nem. A szemöldökömről ne is beszéljünk, igen frusztráló, hogy egyetlen egy fotón se látszik. A vállam. Az testrész egyáltalán?! A hasam dagadt és a combomon a hirtelen elhízásra utaló csíkok ott virítanak. Utálom! És azt olvastam, hogy nem tűnnek el. Bassza meg, ez a legjobb. Egész életet egy nyomorék testben leélni. :') Aztán csípőtől lefele.. végképp ne beszéljünk az elhízott, narancsbőrös végtagjaimról. Nem szeretném, hogy sajnáljatok/szánjatok, de kedveseim, ez a nagy igazság. Persze, órákig is tudnám ragozni hibáim végreláthatatlan sorát, de nem fogom. Hogy miért nem? Mert már ide se írhatok azt, amit akarok, ugyanis két, hozzám "közel" álló ember is olvassa a blogot. Ja, és nem mellékesen meg szokta említeni, hogy ezt meg ezt miért írom. EZ A BLOG AZ ÉLETEM. A LEGJOBB BARÁTNŐM, mert ha már az élet, a sors, ki hogyan nevezni, nem szán nekem egyet, akkor elgyen már egy hely, ahova/akinek elmondhatom, ha valmi bajom van könyörgöm. Én se szólok bele abba, hogy te mit csinálsz. Akkor te is hagyhatnál nekem egy kis magánszférát.
Csóközön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése