Az igazság kegyetlen. Szívbe markolóan, üvöltve köpködi a pofádba. Kíméletlenül, lélekfacsaróan vázolja fel a helyzetedet: ami nem más, mint a túlélés. Túl kell élned, és túl is fogod élni, hisz ez az élet rendje. Az örök körforgás, az élet hullámvasútja. Egyszer fent, egyszer lent.
Süllyedhetsz tovább is. A szánalom a tenger legmélyebb pontjáig is képes kitartani, az önsanyargatás nem megoldás. De ahhoz, hogy értékelni tudd a napfényt, le kell merülnöd a végtelen sötétbe is.
Merülhetsz. Tovább is, de az az út egyenesen a kíméletlen halálhoz vezet. Ott nincs már semmi. Ameddig a szem ellát, feketeség. Sötétség. Áthatolhatatlan sűrűségű. Hideg, süvítő szél. Sikítások a néma csendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése