Szerintem gyorsabban eltelt, mint az előző. A heti három kreszóra, a pakolás pestre, a tény, hogy egy tanévet egykeként kell kibekkelni - lehetőleg érvágások és falba ütések nélkül - egyre jobban közeledett. Aztán már itt is van, üresek a szekrényei, elvitte a kontaklencséjét, a szemüvegét, a naptárát, a fogkeféjét.....én meg itt ülök a szobájába és azt mondom, hogy mi a fasz van, miért tellik iylen gyorsan az idő. Nemkell a szekrénye, se az ágya, csak jöjjön haza :(
Szóval a 2016-os nyár is szempillantás alatt elsuhant. Jézuom, fel sem tudom fogni, hogy kéthét múlva kezdem az utolsó gimnazista évem, most tartok ott, hogy megérkeztem a gimibe. Hogy a jó istenbe.... :( Elég elkeserítő, nem? De.
28-án megyünk Olaszországba az osztállyal és még néhány vállakozo szellemű szülővel illetve volt bélással, hogy hivatalosan is letudjuk az utolsó osztálykirándulást. Nincs több érettségi szünet, nincsenek nagyok, akikre felnézünk. Mi nézünk le a kicsikre, mi fogjuk szecskáztatni a gólyákat, nekünk szerveznek szalagavatót, mi keresünk tánctanárt az osztálytáncra.... várom és mégse.
Hihetetlenül hangzik, olyan mint egy álom,a miből ha felébredek zavaros lesz az egész, és nem fogom éretni, hogy miért van deja vu-m.
A nyár eseménytelen volt, tanultam, és alig metnem valahova, na nem mintha lett volna keretem bárhova elmenni, de igen. Az előző bejegyzésben részleteztem, miket csináltam, meg mik voltak azok a nagy események. Az Olasz útról szerintem később fogok beszámolni, nem ebben a bejegyzésben, nemis emlékszem ezt egyáltalán miért akartam megírni. Faszkivan a kreszel, már felgyújtanék valakit, annyria bassaza csőröm, hogy ezt kell minden nap csinálnom, rühellem. Na igen, majd jelentkezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése