Orsi's world

Mint egy kirakós darabkája,
Halkan, a kihalt utca
Egyik már órák óta
Alvó házának falának dőlve
Halkan suttogott szavak
Érzések, gondolatok
Mély, eltitkolt
Vodkával keveredett vágyak
A kirakós két darabkája
Két emberi tesbe bezárva
Csendben,
A főút gyilkos csendjében
Elmélyülve nézem
Ahogy szádon keresztül
A füst gomolyog,
Te mosolyogsz
Ki tudja, mit hoz a holnap,
Elindul e a metró,
Bekövetkezik e a világvége,
Eléred e a járatot,
Ami elrepít innen;
Halványan,
Csak egy kép dereng neked
Arról, hogy holnap
Elmegyek.
Legbelül tudod, ez a búcsú,
A végső, utolsó, szó
Sírnál, de mégis, a mosoly
Vígan ül a szád szélén
Alkohol mámoros, péntek esték.
Sírni kéne,
De te nevetsz
A pillanat, mikor a kirakós két darabjáka
Örökké külön lesz.
Az utolsó csók lassú,
Fájdalmas,
Vad, egyben gyengéd
Gyilkolni akar,
Elűz,
És segítségért kiált, hogy még ne menj
Maradj, egészíts ki, még egy kicsit,
Hadd legyek teljes.

Csak még nem tudod
A boldogság nem én vagyok,
És nem is a vodkanarancs
A kocsmából ellopott pohárból,
Nem az edzés, nem egy másik ember,
Hanem te.