2017. október 28., szombat

Pont lekéstem a villamost,
Most itt állok 21:39-ig, amíg a következő jön.
Hajamba belekap a szél.
Egyedül várakozok a kivilágított állomáson.
Sieker. Már megtanultam mind a négy
Villamosvonalat,
Fejből tudom. A kettessel érek haza.
Nem vettem jegyet, igen, bliccelek,
Reménykedem, hogy nem fog 60 euróba fájni
Ez az utazás.
Felszáll egy idős házaspár,
Szembe velem, lassacskán, leülnek.
Nem sok ember jár innen bulizni,
Vagy az egyel korábbi villamossal mentek?
A harmadik megálló,
Mozartstraße, felszáll egy fiú.
Körülbelül velem egykorú.
Fejem az üvegnek döntöm.
Emberek jönnek mennek,
Hangos nevetés a raszta sráctól,
Rosszalló pillantás a nénitől,
A telefonáló öltönyös,
Valószínűleg boldog
Már házasember, kezén ott csillog a gyűrű.
Sose venné le.
Mindenki  a saját útját járja
Te biciklivel jössz, 10 perce laksz a Rathaustól
Most meg nem jut eszembe a magyar neve,
De utunk ma közel
Négy órára nagyon közel fog egymás mellett haladni,
Aztán én felszállok a kettes villamosra,
Te pedig továbbmész
Pont az ellenkező irányba,
És elég nagy a város, lehet hogy soha többet nem fogjuk egymást lánti.
Itt fogunk élni, és
Minden emberben téged foglak látni,
Elfelejtettem a rendszámod, de a háromajtós
Fekete audikat mindig keresni fogom.
Tegnapelőtt azon az úton vezettem, ahol laksz,
Zöld lámpánál hat autó dudált rám,
Menjek már,
De csak a nevetésed csengett a fülemben.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése