Úgy pusztítasz el,
Mint az olajszennyezés a tengeri állatokat,
Néhányan még próbálnak megmenteni,
utánam nyúlnak a halál felé vezető alagútban,
senki se tudja még,
Hogy az emberek tönkre fogják tenni a bolygónkat.
Úgy halok meg,
ahogy eltűnnek a fajok a bolygónkról,
észrevehetetlenül, de hiányozni fogok;
aztán kihal a nyelv, amit magaménak tekintettem,
És egy idegen kultúra fog rólam évszázadok múlva beszélni,
De te ott fogsz ülni,
A 11-es ház albakában, és arra várni,
Mikor térek vissza,
Tudod, néha az örökkévalóság
Nem jó móka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése