katinkának

Szóval hogy miért? Miért szeretem a péntek esti próbákat, mikor mennék már buliba, vagy aludnék otthon? Hogy miért szeretem - feltéve, ha ezt lehet annak nevezni - azt, mikor Atibácsi kimegy a Néni helyére, és lecsesz minket, hogy béna volt, és kétmilliószor elénekelteti velünk?
Mert a társaság. Az emlékek. A nevetés. A közös fellépések a béna egyenruhában.
Nem régóta vagyok kórustag, ez tény és való, és az utolsó gimnazista évem miatt nem is sokáig leszek az - de rengeteg dolog fűződik a kórushoz, és a két személyhez, aki vezeti(?)
Andi néni - mert lányoké az elsőbbség. Emlékszem arra a napra, mikor hetedikes koromban először mentem népdalkörre. Negyedre mentem, mint tisztességtudó tanuló. Kínos volt, mert csak félkor kezdődik..Hetedikben voltunk Pesten népdalversenyen, emlékszem, hogy milyen nagy öröm és boldogság volt, mikor megkaptuk az arany díjat.
 Emlékszem az unalmas és halál fárasztó csütörtök hetedik órákra. A sulirádiós (amikor még volt...) "nagyszünetben alt szólampróba". Amikor meg a sulirádió felmondott, vagy a  két és fél hónapos költözés volt, hogy Andi néni az tízóraival a kezébe szaladgált a folyosón és állított meg minden kórusost, hogy "hetedik óra!!!!!".
Aztán emlékszem, hogy milyen kínos volt első Libitumos próbán mikor felálltunk és bemutattak minket. Kívülállónak éreztem magam és picit féltem. Aztán egyre jobban éreztem magam. Megismerkedtem Katinkával - hehehe - Évivel, Anna is jött, meg Marietta is, nem voltunk Biával egyedül "picik". Aztán egyre jobban élveztem a próbákat, mert tudtam, hogy nem csak egy random és indokolatlan ember vagyok, aki jött tizenhét évesen énekelni, hanem a tagja valaminek. Hozzá tudok tenni, és ez baromi jó érzés. Mikor ösztönösen mosolyogsz, amikor tapsol a közönség. Mikor felállnak, és öt percig vastapsot kaptok - mosolyogsz ( bár legszívesebben sírnál és lerúgnád magadról a tíz centis magassarkút....). Mert élvezed, mert tudod, hogy jó volt. Mert elértétek, amit akartatok.
Atibácsi. Még kis porbafingó koromból ismer, mikor még réges régen a Valahol Európában-ban együtt szerepeltünk. Mindig felnéztem rá. Állandóan a nyakán lógtunk színistúdióba, lel mennyi emlék, inkább nem is mászok bele.
Szóval mit jelent nekem a kórus?  Egy kikapcsolódást. Egy feladatot, egy célt, amit kitűztem magam elé, és teljesíteni akarom. Barátságokat, emlékeket.
A mókusörsöt, a pénteki próbákat, azt, hogy te nem kapsz a pálinkából, mert pici vagy. A darabokat, amiket utálok, és amiket matek témazáró közben se tudok kiverni a fejemből.  A karácsonyi templomi éneklést, a francia utat, a szegedi fellépést. Nevetések, vicces sztorik, hírnév. Hogy jobbak akarunk lenni. Hogy vannak céljaink, és hogy megvalósítjuk őket.