Orsi's world

Nem voltunk senkik.
Se barátok, se testvérek,
Egyetlen egy hely köt minket össze-
A lépcsős terem,
A leghátsó pad, a középső padsorban,
Meg az ének terem.
Bánom, nem kértem bocsánatot,
Ezt a terhet magamra vállalom,
Hihetetlen.
Nem ismerlek, nem tudom, milyen emberré
Lettél, mióta sorsunk külön utakat szánt nekünk,
Gondolom, nem rossz,
Mivel a megüresedett profilra,
Amibe Te soha többé be nem lépsz,
Százak, ezrek üzennek.
Hiányzol. Nevetésed, a megszokott
Keretes szemüveged,
Sajnálom.
Sajnálom, hogy így alakult, hogy ez lett a vége,
A közösen eltöltött angol órák,
A magyarok, az énekek.
Miért?
A sors kifürkészhetetlen.
May we meet again,
Your fight is over.
Nyugodj békében.
B.P.