Lepörög az idő,
Az együtt töltött,
Értékes percek,
Az apró mosolyok
A matek témazáró közben,
Az együtt töltött
Alkohol mámoros
Felhőtlen-boldog péntek esték.
A közös ebédek,
Az együtt töltött
Álomtalan éjjelek,
Közösen hajszolt álmok,
Az elképzelt jövő.
Most itt állok,
A helyen, ahol mindennek
Vége lett.
Évekkel később,
Képtelen vagyok
Elfelejteni az illatod,
A szád körülötti ráncokat,
A mellkasod mozgásád,
A kitáguló pupillád,
Ahogy a szemembe nézed,
Az összetartozás érzését,
Mikor ujjainkat összefűzzük,
Minden ugyanaz,
Érzelmek jönnek
A hirtelen feltámadó széllel
Kézen fogva.
Gondolatomba beszűrődik
Egy távoli, ismerős kacaj,
Mintha már hallottam volna.
Éveknek tűnik,
Olyan lassan fordítom el a fejem balra.
Az emlékek egy pillanat alatt
Szertefoszlanak,
A jeges szél tovább viszi
Dél felé.
Ott állsz, a Tökéletes
Semmit sem változtál.
Arcodra fagy a kacaj,
Amikor felismersz.
Összezavarodok,
Nem értem
Miért nem örülsz nekem.
Óvatosan a melletted lépkedő alakra
Nézek, de könnyeimen keresztül
Már csak elmosódott képet látok.
Forog a világ, üvölteni akarok,
De helyette csak egy
Bátortalan
"Heló" jön a ki a torkomon.
Ahogy mellém érsz, a könycsepp legördül,
Tekintetünk összefonódik,
Az enyémben a vágyakozás tüze gyúl,
Tiedben a lemondásé.
Szívem az évek alatt
Kínok közt összegyűjtött darabkái
Egy lélegzetvétellel elfújod őket,
Elhaladsz mellettem,
A kabátod zsebében magaddal viszed őket.
Fájdalmas, szaggatott sóhajjal
Kifújom az emlékeim,
Fejem kitisztul.
Forró kürtőskalácsot nyomnak a kezembe,
Rámosolygok, puszit nyomok az arcára.
Maszk fel,
Vágyak, amik nem teljesülnek be; el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése