bp

A közösen eltöltött
Buli utáni másnapos
Hazafele buszozások,
Az elfelezett vodka,
Ahogy odaadtad a pizzád felét,
Cserébe a szívem adtam,
Te mit sem törődve
A Sugóba dobtad azt.
Némán néztem,
Facsartad a szívem,
Erős, kegyetlen mozdulattal,
Mint ahogy a citromot facsarod.
Valami más volt rajtad, olyan
Szokatlan, üres,
Olyan nem Te,
Levágattad a hajad, mikor utoljára
Láttalak még a válladat súrolta.
Elméláztam, kék szemeidbe nézve
Az emlékek örvénye elkapott,
Fulladoztam alattuk,
Ahogy a távolodó alakod nézed,
Ott van a farzsebedbenn,
A szívem egy darabja,
Márciusban hajítottad el,
Augusztus végén mégis nálad van,
Hogy lehet ez?
 Könnyek öntik el a szemem.
Kabátom zsebébe nyúlok,
Idegen tárgyba akadnak ujjaim.
Égeti ujjam,
A jeges darabra gondolok,
Amit anno odaadtam.
Lelassul az idő,
Látom, ahogy
Száznyolcvan fokban megfordultál
Felém tartasz,
Arcodon halvány reménykedő mosoly,
Szemeidben a szeretet
Égető, vágyakozó tüze,
Arcomon a könycsepp lecsöppen,
Már le is törölted.
Kezeid közé fogod arcom,
Közelebb lépek.
Mióta várok erre a pillanatra,
Mintha századok teltek volna el,
A világ megszűnt létezni,
Csak te és én álltunk
Az utcai zajok,
A villamos fékének a csikorgása,
Az utcán gitározó utcazenész,
Mintha együtt hallanánk,
Eggyé vállunk,
Kicsit megijedek és megrezzenek,
Mintha megéreznéd félelmem,
Szorosabban fogsz,
A szellő lágyan
Arcunkba fújja a hajam,
Ajkaink elvállnak,
Ettől a naptül kezdve ahogy a szemedbe nézek,
Nem a te szívedet keresem benned,
Az egészet megkaptad,
A tiéd vagyok.