Mindet, amit augusztus huszadikától
Április tizenharamdikáig
Okoztál.
A csalódást, a könnyeket,
A soha be nem gyógyítható sebeket,
Nem nézek hátra,
Az összes kínt, szenvedést
A hazug mondatokat,
A megalázást,
A kínos beszélgetéseket,
A feltétlen szeretetet,
A hajnali fél kettőkor elsuttogott,
Kegyetlen titkokat,
A hibákat,
A tökéletelen tökéletességet,
Az mámoros emlékeket,
A hideg szavakat,
Az első szál rózsa elfonnyadt szirmait,
Egy lakatlan szigeten hagyom,
Reménykedve, hogy
Összetört lelkem
Éjfekete darabjait
Soha senki meg nem leli,
Mellkasomban egy űr tátong,
Hiányzol,
De erről a vonatról
A végállomás előtt;
Visszafordíthatatlanul leszálltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése