Egy apró folt volt csak
Mikor megfordultál és a
Csípős szélben
Egyre távolodó alakodat néztem.
Egy nappal később észrevettem,
Hogy valami hiányzik.
Nem feltűnően - valami nem volt rendben.
Két héttel később a folt nőtt,
Már akkora volt mint az öklöm,
Tátongott egy űr bennem,
- kezdtem megszűnni.
A sötétség, a kegyetlen,
Pusztító magány
Felemésztett,
Két és fél év múlva,
Ugyanott állok
Ahol szavaiddal szívem tépted ki,
Már alig látszok,
Csak fekete üresség.
Lágy szellő suhan át a téren,
Magával visz,
Ha megtalálood elhagyott darabjaim, talán eszedbe jutok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése