#1005

1231 kilóméterre tőled,
a hűvös októberi szél
belekap hajamba.
Más színű lett, mióta utoljára láttad,
Megváltozott, mint minden.
Az idő sebesen szárnyal,
Már 7 hónapja, hogy
mélykék szemedbe néztem.
Először szokatlan volt
Nélküled üres volt az ágy,
Nem volt mellettem senki,
Aki hajnali fél háromkor megvigasztaljon,
Ha könnyek közt ébredtem fel.
A rozsdavörös őszi levelek a kedvenceim.
Neked a sárga, látod
Mégsem tartozunk össze,
Én sóval citrommal iszom a tequilát,
Te mindig is fahéj-naranccsal;
Furcsa szokások
Két, mára már idegenné vált embertől.
Távolléted már olyan, mint a régen
Abbahagyott dohányzás,
Néha sóvárgok érte, mindent meg nem adnék
Egy szál frissen csavart cigarettáért,
De aztán eszembe jut,
Hogy te olyan vagy mint a méreg,
Lassan pusztítasz,
Rengeteg szenvedést, könnyet, fájdalmat hozol,
De mielőtt végleg elmennék csókot lehelsz ajkamra,
Nevemet suttogva felszállsz a metróra,
De az ajtó az orrom előtt,
Becsapódik.
Megállok.
Elkapom az előttem szálló,
Okkersárga levelet.