Fülledt meleg,
A körpadoknál találkoztunk,
Még a biciklid se tetted le.
Nevetés, ostoba szóviccek
Olyanok voltunk mint tűz és víz,
Ahogy mondtál valamit,
Csípőből visszaszóltam rá,
Egészen fél nyolctól
A tüzijáték kezdetéig.
Legközelebb a folyosón botlottam
Szőke, kölyök fejedbe,
Magamon éreztem még menzán is
Lüktető pillantásod,
Kínos volt a beszélgetés, mikor mellém
tetted le a tálcád, hogy márpedig te velem ebédelsz.
Én szeretek nyitott ablaknál aludni, és félek a sötétben,
Te egyedül fekete, zárt szobában,
Semmitől nem rettegve.
Szóval, az ellentétek vonnzák egymást,
De én a lekváros kenyeret mindig vajjal eszem,
Te pedig nélküle,
Te képtelen vagy zokni nélkül aludni,
Én mindig jéghideg lábakkal ébredek.
Ma október ötödike,
Leteszem a kardot.
Nem harcolok a lehetetlen ellen,
Hagyom továbbmenni,
Hadd vigye a szél messze,
Egy másik kontinensre,
Fekete vagy fehér,
De semelyikünk se szükre.
Én szeretek nyitott ablaknál aludni, és félek a sötétben,
Te egyedül fekete, zárt szobában,
Semmitől nem rettegve.
Szóval, az ellentétek vonnzák egymást,
De én a lekváros kenyeret mindig vajjal eszem,
Te pedig nélküle,
Te képtelen vagy zokni nélkül aludni,
Én mindig jéghideg lábakkal ébredek.
Ma október ötödike,
Leteszem a kardot.
Nem harcolok a lehetetlen ellen,
Hagyom továbbmenni,
Hadd vigye a szél messze,
Egy másik kontinensre,
Fekete vagy fehér,
De semelyikünk se szükre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése